Eltelt.
Eltelt az első hét. Tele új dolgokkal, ismeretlen ismerősökkel, egészen szokatlan szokásokkal.
Korai kelés, ami egyelőre nagyon szokatlan...
6kor kezdődik a műszak. Ehhez
5.40kor legkésőbb el kell indulni (jövő héten kicsit előbb, mert szokás szerint megint utat építenek).
5.30kor el kell kezdenem az indulásra előkészülni.
4.40kor szól az első ébresztő.
Mindehhez persze előző este időben kell lefeküdni. Kéne. 21.30kor, de 22kor legkésőbb.
Reggel szerencsére elég nagy a pörgés, mosakodás, aztán reggeli, aztán a délelőtti innivaló kiosztása...utána kicsit leül a dolog és nehéz ébren maradni. Aztán persze jön az ebéd. Amikor annak vége, akkor megint holtpont van... Műszakátadás, kettőtől kávé osztás...és le is telt a reggeli műszak, lehet menni haza.
Alapvetően klassz, hogy viszonylag korán végzek...csak ez a koránkelés...
Már tök sötét van reggel/hajnalban. És itt mindig köd van.
És most megint elkezdenek egy útszakaszt felújítani. Szerintem én vonzom a "bajt". Az utóbbi években, akármerre mentem dolgozni, tuti útfelújításba kezdtek. Nagyon sok kitérőt kellett tennem... és most megint.
Nagyon tetszik az új munkám, a munkahely. Nagyon nyugis minden. Senki nem idegeskedik, nyugodtan teszi mindenki a dolgát mégis mindennel végeznek. Nincs rohanás, pörgés, idegeskedés. Mégis minden munka el van végezve, mindenkinek jut jó pár jó szó, kedveskedés, mosoly... Mindenki türelmes, mindent megmutatnak, segítenek.
